Bodzavám a 103A számú megyei út mentén fekszik, a Bodzai-havasok és a Csukás-Zegán hegység közti völgyben. A Csukás-hegység az errozió nyomţn létrejött furcsa sziklaalakzatok (szfinkszek) és a hegyi sas, az akvila miatt ismert.
Bodzavámon az emberek erdőkitermeléssel, állattenyésztéssel, agroturizmussal és ökoturizmussal foglalkoznak. A vidék a megőrzött szokások és hagyományok miatt is vonzó a turisták számára.
A fonóban
Régen, a tradicionális világban az emberek összegyűltek a hosszú téli estéken, miután az utolsó terményt is begyűjtötték a mezőről, és egészen tavaszig, amikor újra elkezdődött a mezei munka, fonókba jártak. A szokást ma is őrzik Bodzavámon. A polgármester és a falu ortodox lelkésze mindent megtesz, hogy ez a szép hagyomány ki ne haljon. Az a tény, hogy a falusiak felöltik őseiktől örökölt régi népviseletüket ezekre az alkalmakra, valóságos lelki tisztulást jelent számukra. A fonóban nem szokásos témákat, hanem az aktuális eseményeket beszélték ki: ki nősült meg, ki ment férjhez, milyen volt az utolsó falusi lagzi, stb. .
A fonóba járók nem csupán spirituális táplálékot, énekeket, táncokat, népviseletet hoztak magukkal, hanem egy kosár elemózsiát is, például aszalt gyümölcsöt és böjtös ételeket: őrölt paprikával kikavart paszulyt, gombát, zöldséges rizset és pálinkát stb.
Társadalmi szerep
A találkozók társadalmi szerepe nyilvánvaló. A nők fontak. Közben énekeltek, táncoltak és mint minden találkozón, az emberek elmesélték egymásnak gondjukat, bajukat, miközben megállapították, hogy örvendeniük kell az életnek. Valójában a fonóban az emberek enyhítették egymás fájdalmát, ha valaki messze ment fiát búsulta, katonadalokat énekeltek, az anyák térdükön ringatták csecsemőjüket, bölcsődalokat daloltak nekik. Az öregeknek eszükbe jutott elveszett ifjuságuk, amint a háborús időkben született románcokat dudolgatták. Ha egy nő rosszul lett, mert túl sokat evett, egy másik ráolvasást gyakorolt, hogy elmúljon a hasfájása. Mindig akadt egy-két jó tanács a fiatal menyecskének, hogyan kerülhetne jó viszonyba anyóssával. Mindenkinek meg volt mindenről a véleménye, mulatságos történeteket meséltek egymásnak, no meg kevésbé mulatságosakat is.
A fonó ma jó alkalom volt, hogy felidézzék a régi időket, énekeket és táncokat.
Dalok párbeszéde
A fonót a tél minden estéjén megtartották, sorra vették a falu házait. Tartottak asszonyfonót és lányfonót. A lányfonókba meghívták a házasulandó legényeket is. Az asszonyok fonójába csak a férjezett nők vettek részt, de csütörtök este, amikor pálinkát is ittak, jöttek a férfiak is. A nők énekeltek a férfiaknak, és azok szintén dalban válaszoltak. A fonóba népviseletben jártak és mindig kézimunkáztak.
